Sound Of Mind

Gyermekvédelmi programok - Pedagógus továbbképzés - Önismereti foglalkozások

A magyar fiatalok kilátástalanságáról
6 perces

Biztos mindenki olvasta a 22 éves Luca nyilvános posztját a fiatalok helyzetéről, jövőképéről. A lány kapott hideget és meleget is hozzászólások formájában. Azért azt tegyük hozzá, hogyha bármilyen véleményed van, az értelmes emberi megfogalmazása és közzététele oly módon kéne, hogy történjen, mint ahogy Luca tette.
Jöjjön a komment, egy közel 40 éves férfitól, amivel vitatkoznék:

pic_0062_s.jpg

<magánvélemény>Én nem 22 vagyok...

Luca egy igazán nemes és szép szakmát választott.Maximálisan becsülöm mindazokat, akik olyan tevékenységet választanak, amelyhez elhivatottság kell és komoly felelősséggel jár. E tekintetben minden tiszteletem az övé. Azonban az írásából - mint cseppben a tenger - kitűnik az egész korosztályának (tisztelet a kevés kivételnek) alapvető problémája: a komplex gondolkodás hiánya.

1. Az óvónéni sosem volt egy jól fizető állás. Aki erre adta a fejét, elhivatottságból tette és ezért megvolt a társadalmi megbecsülése. Csak hát...a megbecsülést nem lehet megenni, nem lehet rajta zoknit, TV-t, vagy épp kávéfőzőt venni. Mára oda jutottunk, hogy ez a társadalmi megbecsülés is elkopott, elértéktelenedett, vagy inkább átértelmeződött. Ez kinek a hibája? Hát, nem a kormányé és nem a Gyurcsányé, nem az Orbáné. Ez a társadalom hibája. Hogy az emberek nagy hányada az ügyes-bajos rohanó életében nem képes felismerni, hogy mekkora jelentősége van egy óvónéninek, vagy egy tanárbácsinak.

2. Természetesen nem a kevesekre vonatkozóan, akik valami érthetetlen oknál fogva kiszakadtak a fősodorból, de a mai 22 évesek (sőt még sok 28 éves is) egyszerűen gyerek. "Nincs jövőm, a szüleimnél kell laknom, nincs rendes keresetem, brühühü...". Vajon egyszer is komolyan feltették a kérdést, hogy mi az, amit tenniük kellene, hogy ez ne legyen így? Amikor én fiatal felnőtt voltam, az ismeretségi körömben, ha valaki nem akart otthon lakni (és az otthon lakás 20 évesen már rendesen "ciki" volt nálunk), akkor elment albérletbe. Nem, nem egyedül, mert azt nem tudtuk volna kifizetni. Összeköltöztünk pár emberrel. Ha nem volt ismerős, barát, akkor hasonló korú idegenekkel. Megoldottuk. Nem volt olyan, hogy "nincs keresetem", mert addig talpaltunk, amíg lett. Nem azt tanultuk? Nem olyan volt a végzettségünk? Kit érdekelt? Enni kellett, bulizni akartunk, hát elvállaltunk szinte bármit. Ha a tudás nem volt meg, akkor megtanultuk, ha fizikailag volt kemény, hozzáerősödtünk. Nem volt olyan, hogy "nincs jövőm", mert az össze-vissza elvállalt munkákból, az újabb és újabb tudás megszerzésétől viszonylag hamar felismertük, hogy ez az egy út van. A jég hátán is meg kell élni és nincs a szomszédban a segítség, ha pofára esünk. Aki sok pénzt akart keresni, az addig hajtott, amíg bejutott oda, ahol lehet sok pénzt keresni. És elhihetik nekem: marhára nem érdekelt minket, hogy azt tanultuk-e, vagy épp az volt-e az életünk álma. Távlatokban gondolkodtunk: a munka az, amit nem szeretünk, de pénzt kapunk érte. A pénzen pedig azt veszünk, amit szeretünk. Ennyire egyszerű volt a logika.

3. Abban a korban voltam kisgyerek, amikor még mobiltelefon sem volt és úgy lettem felnőtt, hogy a technika robbanásszerűen ránk zúdult. Mit lehetett tenni? Megtanultuk, megértettük, használtuk, de soha nem vált az életünk elválaszthatatlan részévé. Talán ennek köszönhető, hogy akik akkorról megmaradtak ismerősök, mind olyanok, akik fejlesztik a tudásukat, újabb és újabb információkat szereznek be a technológiákról, így "piacképesnek" maradva.


4. Nálunk még előrébb voltak a kötelességek, mint a jogok. Aki odatette magát becsülettel, az magyarázhatott bármit, aki pedig nem, az hallgatott és nagyon figyelt. Arra figyelt, hogy a másik mit és hogyan csinált. A sikert ellesni nem volt szégyen és jóval kevesebb irigy, fröcsögő emberrel találkoztunk.

Sorolhatnám tovább vég nélkül, de ha adhatnék egy tanácsot Lucának: döntse el mit akar. Megélni, jól élni, vagy óvónéni lenni? Ebből csak 1-et lehet választani. Ilyen a világ. Lehet ezért sírni, lehet szidni, de lehet azt is, hogy az ember megmakacsolja magát és "újraprogramozza" az elképzeléseit, újra nekifut egy másik pályának. Ezt gyakorlatilag akárhányszor lehet, amíg józan ész, akarat, céltudatosság és főként levegő van az emberben...</magánvélemény>”

pic_0063_s.jpg

Most következzen a válasz és véleménynyilvánítás minderre:

1. - Az oktatás fontosságát, jelen pillanatban, még külföldön is csak most kezdik felismerni. Oktatás alatt a készség szintű fejlesztést értjük, mivel az információ, olyan mértékben nő, és a generációs különbség hatására ráadásul egy mai digitális térben felnövő gyerek, minden kérdésére talál megoldást az interneten, hogy az úgynevezett akadémikus (vagy más néven lexikális) tudás átadása kezd feleslegessé válni.

2. - A pedagógusok szerepe az lenne, hogy gyermekünkre odafigyelve fejlessze a személyiségét, képességeit  türelemmel, odaadással. Ehhez kipihent pedagógusokra lenne szükség, akik nem adminisztrációval foglalkoznak, hanem a gyerekkel. Sajnos a pedagógiához szükség lenne készségekre, mint a megfigyelő készség, pszichológiai alapismeretek, kreativitás, türelem, ami sajnos a mai pedagógus társadalomban kis- vagy nagymértékben hiányzik. Amíg egy pedagógus nem kap nettó 300.000 Ft-ot, (igen jól olvasta nettó), addig ne is várjuk el azt, hogy minőségi, gondolkodó, igényes pedagógusokkal legyenek tele az iskolák! Erre azért lenne szükség, hogy a tanári, óvónői szakma presztízs legyen. Egy kiemelt szakma, ahol a pedagógus, a munkaidejében, napi 1-2 órát tud az önképzésével foglalkozni. A társadalom valóban nem méri fel , hogy a világ változik, és a gyereknek, akik majd egyszer leendő munkavállalók lesznek, már más fajta kihívásokkal kell szembenézniük 10-20 éves távlatokban.

3. - A problémát igen jól érzékeli. Az  APA (American Psychological Association) nem véletlenül akarja felemelni a felnőtt életkor alsó határát 24 éves korra. Az Y és Z generációt érintő érzelmi éretlenség elég komoly és ijesztő probléma. Az érzelmi érettség olyan dolgokra jó, mint a szülőkről való leválás, leszakadás, a felelősség kialakítása, az autonómia, önállóság létrehozása, vagy a párkapcsolat gondozása, gyerekvállalás. Ezek hiányában elég komoly aggodalom alakult ki a pszichológus szakmán belül. A kockázatokról már elkezdődött a társadalmi szintű tájékoztatás, de az egyén szempontjából nagyon nehezen megy az önkritika, és a szembenézés. Ez egy lassú folyamat lesz, és nagy árat fogunk fizetni érte. A valutát pedig emberi lelkekben mérjük.

pic_0064_s.jpgForrás

4. - Amikor Ön fiatal volt! A hozzáállásában rengeteg értéket és igazságot vélek felfedezni, de! És van egy nagyon nagy de! Amikor Ön fiatal volt nem volt közösségi média. Facebook, Instagram, Twitter és társai. Ezek a felületek egy nagyítóként működnek. Felnagyítják a vágyakat, az álmokat, és ezek elérhetőségét. Egy mai fiatal szeretne 250-300 ezer forintot keresni frissen a egyetem után, de legalábbis belátható időn belül. Egy mai fiatal szeretne utazni, és élményekre költeni. Egy mai fiatal szeretne félre tenni, hogy lakása legyen.

Itt jön a nagy generációs szakadék közötti vélemény különbség: egy mai fiatal, nem szeretné azt a kompromisszumot meghozni, hogy ne szeresse a munkáját. Igen, képzelje el! Én azt szoktam mondani, hogy a fiatalok nagyon időben számolnak, nem szeretnék az értékes fiatal éveit egy olyan munkahelyen tölteni, ahol nem fejlődik, netán nem élvezi azt, amivel napi 8-10 órát foglalkozik! Az előző generáció úgy gondolkodott, gondolkodik, hogy le kell tenni valamit az asztalra, és utána lehetett élni. A mai fiatalok élni szeretnének elsősorban.

Van egy élet, ami szép lassan lejár. A munka másodlagos. Az embernek egy élete van, és a fiataloknak nem a munka az élete. El se mennek dolgozni egy szar munkahelyre! Miért? Mert a pénz, a munkavállalás során, ennél a generációnál már csak a 4. helyen szerepel! Fontosabb a fejlődés lehetősége, a cégkultúra és a közösség. Egy mai fiatal élményeket szeretne. Álmokat szeretne. A probléma ott van, hogy kompromisszumok nélkül, túlzó, sokszor irreális elvárásokat fogalmaz meg önmagának. DE rájött-e már mi a fő kérdés?

Változna-e a társadalom fiatalok nélkül? Lépéskényszerbe lennének-e a cégek, hogy oktassák a munkaerőt, vagy célokat, fejlődést találjanak ki a fiataloknak, ha minden szar munkát hajlandóak lennének elvállalni? Esetleg a profitot hátrahagyva, a cégek maguktól, külső kényszer nélkül jó szándékból lépnének? Én személy szerint kötve hiszem.

5. - Az önfejlesztés szerintem nem generációs jelenség, hanem egyéni. Mindenki saját maga dönthet arról, hogy fejleszti-e magát vagy sem. A neveltetés, a szülői minta, a kortárs minta természetesen sokat számít, de a döntés az egyéné. A fejlődés lehet sokrétű, és a fejlődés megjelenése is. Szerintem ezzel keverik inkább.

pic_0065_s.jpg

6. - Kedves kommentelő! Itt látszik az, hogy az idősebb generáció véleménye mennyire számítana. Hogy van értékhordozás az önök generációjában is. Hogy érdemes lenne, a fiatalokkal beszélgetni az életről,ha a saját tapasztalataik és gondolkodásmódjuk tuszkolása helyett meg is hallgatnák a fiatalokat, ha lenne rá idő, meg, ha fontos lenne, ugyebár, és ez nem Önnek szól!

7. - Az újrakezdés mindig egy nagyon tiszteletre méltó dolog. Ebben igaza van. De az Y és Z generáció remélhetőleg egységbe tömörül, és egyre erősebb hangerővel fogja a világ tudtára adni, hogy egyszerre szeretne, olyan munkát, amit szeret, amiben jó, és egyszerre szeretne megélni belőle. Persze ehhez előbb fel kéne nőni, és merni lázadni.

Kedves olvasó! Szeretnénk ehhez hasonló véleményeket kapni. Vitatkozni, beszélgetni róla. Írd meg nekünk véleményed, vagy a történetedet, és mi reagálunk rá. Ha tetszett a cikk, keress minket facebookon! Amennyiben szeretnél olyan személyes beszélgetéseken részt venni, ahol különböző generációk beszélgetnek, vitatkoznak egymással kulturált keretek között, lépj be valamelyik csoportunkba, vagy jelezd a részvételi szándékodat felénk a hamarosan induló workshopunkon üzenetben.

A bejegyzés trackback címe:

https://soundofmind.blog.hu/api/trackback/id/tr9613831436

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Friss topikok