Sound Of Mind

Gyermekvédelmi programok - Pedagógus továbbképzés - Önismereti foglalkozások

Így ismerkedtek ti, Nők!
4 perces

Az ismerkedés nem egy könnyű műfaj. Ideális esetben az embernek nyitottnak, kellően érzékenynek és kíváncsinak kellene lennie a másik nem képviselője iránt. Ám ideális esetben nem csak a másik nem, hanem a világ és a társadalmunk iránt is.

pic_0009_s.jpg

A nők jelentős részénél érzékelhető bizonytalanság és nagymértékű gyanakvás. Mit akarhat vajon a másik? Minek jön ide? Miért néz? Miért engem néz? Az emberiség alapvetően bizalmatlan, és ez sajnos a társadalomban is megmutatkozik. A nők sok esetben számolnak be arról, hogy nem jönnek oda hozzájuk a férfiak. A kritika természetesen jogos, és a férfiak sok esetben találkoznak nagymértékű szorongással egy-egy határhelyzet átlépése során. A nőt meglátják, a tetszési szándékot felismerik, majd jön a szorongás, és újra meg újra ez a szituáció. Ez a kondicionálás. Ezzel az érzelmi folyamattal rögzítik azt az érzelmi folyamatot, hogy soha ne kelljen odamenni egy nőhöz. Ráadásul a kondicionálás, az évek teltével erősödik, és egyre nagyobb szorongás, önértékelési zavar társul hozzá. Egy nő amikor bunkón utasítja vissza a férfit, ugyanolyan károkat tud okozni a másik lelkében, mint fordított esetben.

Visszautasításkor érdemes lenne a férfi tudtára adni a miértet:

Van barátom, köszönöm szépen nem aktuális.
Ne haragudj, nem vagyok most olyan állapotban.

Ezzel a másik értésére lehet adni, hogy nem róla van szó, így az önértékelés sem sérül jobban, sőt a nők sem lesznek bunkók a férfiak szemében. Persze, ehhez kellene tudni kommunikálni. A férfi önértékelés sérülésének okait nem boncolgatjuk most, azt meghagyjuk a kedves olvasónak.

A távolságtartás és zárkózottság látszik az emberen. Férfin és nőn egyaránt. Egy férfi is látja ha egy nő zárkózott, és hiába tetszik neki, oda se megy ismerkedni, megspórolva ezzel a visszautasítást. A nők gyanakvásának egyik oka, a tolakodó, és sokszor bántó, sértő ismerkedés. A férfiaknak is meg kellene tanulnia, kulturáltan odamenni egy nőhöz, és kedvesen felvenni a másikkal a kontaktust.

pic_0038_s.jpg
Felnőtt huszonéves nőket megdöbbentő látni, hogy mennyire nem tudnak beszélgetni egy másik emberrel. Sokszor makognak, lefagynak egy másik embertől, aki történetesen férfi. Érdemes kifejezni a szándékunkat egyértelműen a másik felé. Ennek kifejezését pedig mindig az adott helyzet hozza. A spontaneitás hiánya, a kommunikációs eszköztár leegyszerűsödésének nem mellőzhető oka a közösségi média. Ilyenkor szoktak jönni a hárító tiltakozások, hogy ugyan hagyjuk már, de hosszú évek sorával könnyen kialakíthatjuk magunkban, hogy az életben előforduló helyzetekből, a másik kommunikációjából, nem ismerjük már fel a mintákat, így nehéz azonosítani, hogy a másik mit is akar tőlünk.

A közösségi média másik hatása, amit a pszichológus társadalom sem győz hangsúlyozni, a nárcisztikus vonások. Alapvetően egy egészséges nárcizmussal mindannyian rendelkezünk, ráadásul egész korai gyermekkorunktól fogva. A nárcizmus azonban a szelfik sokaságával, és a lájkok megerősítő hatásával egy kondicionálást előidézve, eltolhatja az érdeklődésünk a másik emberről, környezetünktről, magunkra irányítva ezzel a figyelmet. Figyelem és kíváncsiság nélkül pedig nincs emberi kapcsolat. Ráadásul a női szerepkörhöz szervesen hozzátartozna az érzékenység is. Egy önmagában gyönyörködő, vagy csak erősen kompenzáló nőben semmi nőies nincs, még ha csinos is.

A fizikai közelség, és az ismerőség érzése persze mindannyiunknak fontos lenne (proximitás), de mi van akkor, ha a munkahelyünkön, az iskolában nincs olyan életkorban hozzánk illő férfi/fiú, vagy nő/lány, akivel kapcsolatot tudnánk kezdeményezni (Festinger, Back és Schachter, 1950). Akkor irány az elmagányosodás.

pic_0037_s.jpg

Az evolúció úgy alakította a párválasztási szokásokat, hogy a nők legyenek a válogatósabbak, a gyermeknevelés, gondozás sajátosságai, és a genetikailag kedvező öröklődés miatt. Ez viszont nem jelenti azt, hogy túlzóan válogatóan kell viselkedni. A túlzó válogatás a távolságtartás eszköze is lehet. Olyan követelmény és elvárások kialakítása tudattalanul, aminek nem lehet megfelelni.

Párválasztáskor, vagy akár ismerkedéskor, alapvetően két külön motivációt különböztetünk meg. A hosszútávú, és a rövid távú párkeresést. (Simpson, Wilson és Winterheld, 2004). Egy nő, az esetek nagy részében a hosszútávú párkapcsolat felé köteleződik el. Persze ezt kulturális mintahordozásunk torzíthatja, de, ha azt vesszük alapul, hogy a nők komoly párkapcsolatot keresnek még a Tinderen is, (csak 2. helyen szerepel az unaloműzés ) akkor megalapozottnak vehetjük a feltevést. Érdemes egy kicsit szabadabban hozzáállni a  másikhoz. A “majd kialakul valami” típusú mentalitást azonban nem javasoljuk. Tisztázzuk le mit akarunk, és egyeztessünk a másikkal, hogy ki ,mit akar, érzelmileg hol tart. Ehhez persze érzelmi érettség kellene és őszinteség, ami sok esetben nem alakul ki. Egy szelektálási mércének az érzelmi érettség feltérképezését szoktuk javasolni a nőknek.

Ha tetszett a cikk, keress minket facebookon! Amennyiben szeretnél olyan személyes beszélgetéseken részt venni, ahol különböző generációk beszélgetnek, vitatkoznak egymással kulturált keretek között, lépj be valamelyik csoportunkba, vagy jelezd a részvételi szándékodat felénk a hamarosan induló előadásunkra üzenetben.

A cikk nem a szerző szexuális életéről szól, hanem egy általános összefoglaló egy jelenségről, amit a kedves olvasó még tetszőlegesen kiegészíthet. A cikk szerzője sokkal jobban szereti a vitákat, értelmes hozzászólásokat, mint a magánélete boncolgatását.

A bejegyzés trackback címe:

https://soundofmind.blog.hu/api/trackback/id/tr213850136

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Friss topikok