Sound Of Mind

Gyermekvédelmi programok - Pedagógus továbbképzés - Önismereti foglalkozások

A pszichopátia kötödéselméleti értelmezése

A pszichopátia napjaink gyakran emlegetett kifejezése, mégis oly keveset tudunk róla. A környezetünkben nem vesszük észre a jeleket, a szülő bevonása nem történik meg, a pedagógus szakma sok esetben felkészületlen, hogy figyelmeztesse a szülőt, és gyakran a szülő sem ismeri be a kockázati tényezőket, vagy nem vállalja gyermeke érzelmi fejlődésével járó felelősséget.

A pszichopátia prevalenciája ( előfordulási aránya ) tartósan 0,7 - 1 % körül mozog a társadalomban. Azaz minden 100. emberről beszélünk. A diagnosztikai kritériumok bár jelentősen javulnak, és az önálló besorolása megszűnt ( véleményem szerint teljesen joggal! lásd vulnerábilis, grandiózus nárcisztikus self kialakulása ) a kategória attól még él, és létezik. Ráadásul a társadalmi verseny, és törtetés, még jutalmazza is ezt a viselkedési típust, ami sok esetben jár a környezeti megerősítéssel, ezzel az adott viselkedési séma rögzülésével.

Magyarországon a felnőtt népességből nagyjából 40.000 ember érintett! A bűnelkövetések, agresszív viselkedés jelentős százalékáért ez a szűk populáció tehet. A következmények lehetnek fizikai agresszió megnyilvánulása ( antiszociális vonáserősség ), gazdasági visszaélések, bűnelkövetés, csalás, vagy az érzelmi visszaélések károkozása ( párkapcsolat, családi kapcsolat ).  A börtönpopulációkban az előfordulásuk ennek megfelelően 10 és 30% körül mozog. Társadalmi hatásuk jelentős. A szülői elhanyagolás, és az érzelmi ridegség, a gyermek túlzott szabályzása, kontrollálása, vagy éppen a kontroll hiánya, az érzelmi kifejezés büntetése, mind a kialakulás kockázatát növeli.
Jellemzőik közé tartozik az érzelmi ridegség, az empátia, a lelkiismeretfurdalás hiánya, valamint az érzelmi manipulálás, és az impulzivitás. Jelen írásomban a kialakulás lehetséges okait, és kötődés elméleti vonzatát boncolgatom.


callie-gibson-597074-unsplash.jpg

A pszichopátia értelmezésénél meghatározó tényező a bűntudat, illetve az empátia hiánya (Cleckley, 1941; Hart és Hare, 1996). Cleckley munkáját érdemes, mind az anyai
( elsődleges gondozó ) mind az apai ( másodlagos gondozó ) elhanyagolás vonatkozásában értelmezni. A gyermek a tartós elhagyatottság érzésével felnőtt korban sem képes értelmezni mind az empátia, mind a beleérzés tartományát. A gyermekkori mentalizáció ( érzelmi értelmezés ) folyamata sérül. Azaz amikor a gyermek érzelmileg az anyjához, vagy apjához fordul, nem kap sem megerősítést, sem érzelmi visszatükrözést, ezért az érzelmi kifejezőkészség jutalmazásának elmaradását látom kiemelkedő faktornak.

A közvélemény számára igen fontos lenne azonban árnyalni az érzelmi elérhetőség fogalmát. Véleményem szerint ugyanis nem csak a szülő fizikai hiánya miatt alakulhatnak ki  pszichopata vonások, hanem már elegendőnek látom a tartós érzelmi elérhetetlenséget, a másodlagos gondozó ( apa ) érzelmi ridegségét, valamint az anyai túlkontrollt, hiszen a self ( énkép ) így nem képes differenciálódni, így nem épülnek be az érzelmi áttétel, viszontáttétel során az érzelmi készségek, illetve az anyai minta miatt sérül a kontroll fogalma, ami az alacsony impulzuskontroll fogalmához vezet.

A büntetés, jutalmazási rendszer működésének felborulása miatt, valamint a szorongás, és a félelem igazolható hiánya miatt, vélelmezek egy dopamin, szerotonin diszregulációt. Különös tekintettel a D2, D3 dopamin receptorok, a ventrális tegmentális terület ( VTA ), valamint a prefrontális kéreg-glutamát rendszer kapcsolatát látom kiemelt fontosságúnak.

A pszichopátia kialakulását kötődéselméleti szempontból négy tengelyre helyezném. Az anyai, az apai oldal részéről tapasztalható tényleges szülő hiány, vagy meglévő szülő esetén az érzelmi elérhetőség hiányát, esetleg az érzelmi rigiditást ( érzelmi ridegség, zárkózottság , elutasítás)  bontanám apai, anyai tengelyre.

A gyermek már a korai kamasz években mutatja a szociális deviancia jegyeit. Lázadása az érzelmi elhagyatottsággal párosul. A self ( énkép ) a korai években átélt érzelmi ridegséget ilyenkor adja vissza. Az érzelmi ridegség gyakran módosulhat úgymond érzelmi sekélyességgel. Az empátia hiányát, gyakran leplezik, verbálisan kifejezett érzelmekkel, amik az együttérzést nélkülözik.

Kamaszkori viselkedésen észrevehető az elszigeteltség, az elhagyatottság érzése, az empátia drasztikus hiánya, a társadalmilag deviáns viselkedési jegyek és az érzelmi megtévesztés, manipuláció. ( Hare, 1996 )

Annak ellenére, hogy a jelenlegi diagnosztika (American Psychiatric Association, 2013)  nem ismeri el önálló kategóriaként, érdemes a gyermekkori kialakulás eltérő mechanizmusát körüljárni. Véleményem szerint a pusztán agresszív, törvényszegő viselkedési jegyek, és a manipulatív, érzelmi visszaélő vonások kialakulásában nagy szerepe van a környezeti hatásoknak is. Valamint a self kialakulásakor kell lennie egy kulcsingernek ami a későbbiekben ismétlődik, és ahol a gyermeki identitás részévé válik az érzelmek célokat elérő használata. Érdemes a csecsemő, és az elsődleges gondozó kapcsolatában megfigyelhető, érzelmi visszacsatolások, megerősítések, szemkontaktus kapcsolatában újraértelmezni a pszichopátiát, hiszen a gyermeki viselkedés, a figyelem elérése céljából mondhatni célirányos. Az érzelmi elhanyagolás tekintetében a pszichopátia  fejlődéspszichológiai szempontból vehető egy elakadásnak, ahol a figyelem, az érzelmi elérhetőség a cél, a manipuláció pedig az eszköz. Illetve az érzelmi manipulációs eszköztárak fejlődnek a kognitív képességekkel, az érzelmi megrekedés meg marad egy alacsonyabb fejlődési szinten.


shuto-araki-279766-unsplash.jpg

A pszichopátia egységes fogalmának megbontása egy szorongásra kevésbé hajlamos ( elsődleges pszichopátia ), és egy szorongásra  hajlamos, úgymond vonásszorongásos kategóriára szedhető szét ( másodlagos pszichopátia ). A korábban értelmezett szorongás mentes pszichopátia fogalmát teljesen indokoltan átalakítja.

Az elhanyagolás mellett a bántalmazás is fontos szerepet tölt be a pszichopátia kialakulásában. Azonban a lelki bántalmazás szerepét is érdemes lenne vizsgálni. Az érzelmi zsarolás mintázata, vagy az érzelmek manipulatív szülői használata könnyen lehet az a mintaállomány, amit a figyelem elnyerése céljából a gyermek eltanul a szülőtől, esetlegesen ezt a típusú mintakészletet kiemelten kezeli percepció ( érzékelés ) alapon. A szülő fizikai vagy érzelmi hiánya mellett, kiemelt szerepet tulajdonítok a kegyetlen, kíméletlen, gyakran túl szigorú, érzelmi kifejeződést büntető, vagy érzelmi elfojtást jutalmazó szülői attitűdnek, aminek áttétele lehet a reaktív agressziónak ( érzelmi provokációra adott heves agresszió, alacsony impulzus kontroll ). Azaz a túlzott kontrollnak ugyanolyan kimenetele lehet, mint az alulkontrolláltság mintájának átvételének.

A gyermekkori pszichopátia kialakulásával Hare ( 2003 ) kiemelten foglalkozik. A kialakulás, és a pszichopátia mérésénél kiemelt szerepet kap az R / É faktor, amely a ridegség, érzéketlenség faktorát emeli ki. Az antiszociális vonások mentén azonban fontos megemlíteni, hogy gyakran jelenik meg már fiatal korban a pszichopata báj is. A leplezett érzéketlenség sok esetben már párosul egy hatásorientált válaszmintázattal, a környezet manipulálására, érezhetően a kívánt, várt hatás elérésére szolgál, mintsem, a valós megbánásra. Az egyén sok esetben már ismételten használja a folyamatot, a tanulási séma, munkamodell ismert hatásait használja, értelmezi. Azaz véleményem szerint a ridegség, érzéketlenség fatora életszerű, csupán a korai évek sémái, már mutatják a pszichopata báj kezdetleges kialakulását, így fontosnak tartom az érzéketlenség faktorát nyílt, és rejtett megjelenésre bontani.

A szakirodalmi hivatkozásoktól eltérően, és tapasztalataim alapján a vonások rögzülésénél sokkal fontosabbnak tartom  a gyermekkor, kamaszkor átmenetelénél a kamaszkor - fiatalkor váltását. Szakmai érvemet, a mentális eszköztár későbbi árnyalódásával, az érzelmi felismerés élesedésével, a tanulási válaszmintázat struktúrálódásával magyarázom.

A legtöbb szakirodalmi hivatkozás mellett fontosnak tartom megemlíteni, hogy önmagában az antiszociális ( ridegség, érzéketlenség ) ,és egyéb vonások ( impulzivitás, hatást váró manipuláció, hazudozás, grandiozitás, célok hiánya, ingerkeresés, impulzivitás ) önmagában még nem alapja egy személyiségzavarnak, hiszen önmagában a kamaszkori lázadás velejárói is lehetnek. A szakirodalmi hivatkozásoktól eltérően azonban kockázati tényezőnek látom a szülői minta jelenlétét. A szülői elhanyagolás, akár a tartós érzelmi áttétel-viszontáttétel hiánya ( gyermeki érzelem befogadásának, és visszatükrözésének a hiánya ) a tartós szülői alulkontrolláltság, vagy éppen a túlkontrolálltság vetületében már mindenképpen kockázati tényezőként említeném.

Végezetül a pedagógus szakma fenti vonásokra való érzékenységét, és a szülők bevonására hívnám fel a figyelmet, valamint a szülőket, nevelés során a gyermek érzékenyítésére, a gyermek érzelmi mintázatának szülői befogadására, és visszatükrözésére, illetve a szülői elhanyagolás fokozott odafigyelésére.

Felhívnám az érintettek figyelmét, hogy pszichológushoz fordulni, valamint a megfelelő pszichológus kiválasztása reális megoldási lehetőség.

Tanulmányaimat az elkövetkező időszakban az orbito-mediofrontális kéreg, valamint a szerotonin-dopamin diszreguláció tanulmányozásának szentelem.

Köszönöm a szakmai figyelmet.

Simkó Péter, fejlődéspszichológia, neuropszichológia, kötődéselméletek

A bejegyzés trackback címe:

https://soundofmind.blog.hu/api/trackback/id/tr3314518996

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Friss topikok