Sound Of Mind

Gyermekvédelmi programok - Pedagógus továbbképzés - Önismereti foglalkozások

Leváltunk-e a szüleinktől?


Szülő és gyermeke közötti összetartozás, kötődés túlzott, egybeolvadó, túlóvó is lehet. Az erősebb összetartozás a családi működés túlfűtöttségét, túlzott érzelmi bevonódást eredményez. Ennek eredménye a családon belüli személyes autonómia csökkenése, amely krónikus szorongást idéz elő a gyermekben, hiszen a kötődés, és ezzel a együtt a kötődés miatt kialakuló másikra utaltság veszélyezteti a szülőről való leválást. A kötődésünk másokhoz bár biztonságérzetet ad, a másik elvesztésének lehetősége kiszolgáltatottá is tesz minket.

A gyermeki autonómia szükséglete sérül, elkülönülni, leválni a szülőről nem tud, így énképe, és annak differenciálódása ( elkülönülése ) nem, vagy csak korlátozottan alakul ki. Alacsony self differenciálódású személyeknél gyakori a szülői értékrend túl erős követése, illetve az egyéni vélemény ki nem alakulása ( Goldenberg 2008 ). Gyakran érzik mások véleményét, értékrendjét sajátjuknak, sokszor, és túlzóan azonosulnak egy általuk választott baráttal, párral. Gyakran vesznek át viselkedési modelleket, énképük nem stabil.patricia-prudente-6uywk8mdcwo-unsplash.jpg

A self differenciálódás célja az erős énkép, önérték. Ennek hiánya felnőtt korban az erős érzelmileg másokra utaltságban, függő, dependens hajlamban mutatkozik meg. ( Dependens személyiségzavar előfordulás 7.9 % a teljes népességre vetítve ). Az egyén a másik jelenlétében kiszolgáltatottságot, önértékelési zavart, bizonytalanságot él(het) meg. Családon, párkapcsolaton belül gyakran alárendelődik a másik félnek, döntéshozatala, felelősségvállalása nincsen, vagy részleges. Érzelmileg azonnal reagálnak, érzelmi késleltetésük nincsen, viselkedésük érzelmi vezérelt, döntéseiket érzelmileg hozzák meg, és rosszul reagálnak a stresszre. ( Kerr, Bowen 1988; Brown 1999). Minél alacsonyabb a self differenciáltsága, annál magasabb az érzelmileg impulzív, indulatvezérelt megnyilvánulások száma. (Barát 2011)


A magasabb érzelmi reaktivitás az érzelmi távolságtartás hiánya, a túlzott bevonódás, függés miatt alakul ki. Gyakori az ilyen családoknál a túlzott beavatkozás a másik életébe, túlgondoskodás, túlféltés, túlzott elvárások a viselkedést illetően, illetve gyakoriak lehetnek a  konfliktusok is. A túlzott bevonódás következménye a gyakori érzelmi kilépés, az elfojtott autonómia elérése érdekében, valamint egy kétségbeesett kísérlet a túlzottan összefonódott családi kötelékek oldására. Gyakori az ilyen családoknál a gyermek külföldre költözése, hiszen így biztosított az érzelmi távolságtartás, ami gyakran csak hamisan valósul meg, hiszen a földrajzi távolság ellenére a családtagok változatlanul érzelmileg egymáshoz vannak láncolva. Gyakran az ilyen személyek más akadályokat állítanak a szülőkkel való kapcsolat ápolása elé vagy meggyőzik magukat a szülőről való hamis leválásról. Az ilyen feloldatlan sémák a párkapcsolatokban, vagy majd a gyermeknevelés során aktiválódnak. ( Klever 2004 ). Bowen (1988.) szerint magasan differenciálódott személyek akik leváltak szüleiktől, autonómok a szorongáskeltő helyzetekben, tudnak gondolkodni, tervezni értékrendjük szerint, anélkül, hogy reflexesen reagálnának önmaguk adta érzelmi válaszokra, vagy a másoktól érkező érzelmi ingerekre. A szülői érzelmi összeolvadást átélő személyek felnőttként gyakran provokálnak párkapcsolati vitákat, mert félnek az összeolvadástól, valamint így tudják átélni az érzelmi autonómiát. ( Bowen 1978, Kerr 1988 )

aschas-tnze-zbw5lg-unsplash.jpg

Gyakori jelenség a szülőknél is a szeparációs szorongás. ilyenkor a szülő félelmet, túlzott aggodalmat, bűntudatot él át a gyermek leszakadása miatt. ( Jármai 2009 ). Az elkülönülés, differenciálódás hiánya az önállóság hiányával korrelál. Gyakran a felnőtt személy nem tudja megszervezni életét, nincsenek céljai, napi életvitele alacsony szintű, amitől az egyén szenved. Párkapcsolataiban az ilyen személy folyamatosan küzd a párjától való leválással, vagy a túlzott összeolvadás miatt környezetének okoz nehézséget.

Az ilyen családokban gyakran helytelenítik, büntetik a negatív érzelmek kifejezését. Mivel az identitás sérül, a saját énkép alacsony, másoktól függő szervezettséget mutat, így problémamegoldásuk is szervezetlen az ilyen személyeknek. Gyakran érzik önmagukat ( vagy a környezetük érzi őket annak ) túl érzékenynek, sértődékenynek. Sokszor érzik, hogy nem figyelnek rájuk eléggé, ezért sokszor csalódnak ismerőseikben, barátaikban, amit a másik kerülésével oldanak meg. Viselkedésükön túl könnyen változtatnak a másik kedvéért, gyakran túlalkalmazkodóak, konfrontációt kerülik a másikkal való függés átélése miatt. Másokra irányuló érzelmeiket nem tudják leválasztani a helyzetről. Érzelmeikről nehezen beszélnek, érzelmi igényeiket korlátozottan tudják csak kifejezni. Gyakran gátlásosak, szorongóak. Az ilyen felnőttek gyakran túlzó elvárásokat támasztó szülői közegben nőnek fel.

Gyakran említi a szakirodalom, hogy azonos differenciálódású személyek, azonos szinten szervezett párt választanak, illetve gyermekeik annyira lesznek szervezettek, mint ők voltak.

Amennyiben önmagán, vagy barátain a fenti tüneteket érzékeli, forduljon hozzánk bizalommal.
Csoportos foglalkozásainkra ITT tud jelentkezni.

A bejegyzés trackback címe:

https://soundofmind.blog.hu/api/trackback/id/tr1715033194

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Friss topikok